Kísérletek polszki motorral

A méréseket 2004.10.25.-én 17-22 óra között hárman végeztük: Laci, Otako és Vferi.

Laci elhozta két vízszűrő házba épített csöves elektrolizálóját, és két magnézium rudat H2 gáz fejlesztéséhez. Otako pedig egy ügyes kis digitális kijelzésű szélsebességmérőt hozott és szakirodalmat az áramló gázok mennyiségének méréséhez.

Sajnos a motor fordulatszámát nem tudtuk digitális frekimérővel mérni, mert a csatolóáramkör még nem működött kifogástalanul, ezért ezt az értéket a jól látható, forgó lendkerékről megbecsültük. Az áramkör beállítása után ezt majd pontosítani fogom, és mivel a motort nem állítjuk el ez a fordulatszám közelítőleg visszamenőleg is érvényes.

A találkozóra amit Vferi garázsában tartottunk, először Laci érkezett.

Felmértük milyen eszközeink vannak és eldöntöttük, hogy először a magnézium rudas hidrogénfejlesztéssel fogjuk a motort kipróbálni, mert a rendelkezésre álló eszközök közül pillanatnyilag ez termeli a legtöbb hidrogént. Volt egy 5 literes műanyag kannánk, kerestünk a szájához illeszkedő gumidugót, egy darab 10mm átmérőjű rézcsövet, és egy kb. 1m hosszú hajlékony műanyagcsövet. A gumidugót átfúrtuk, beledugtuk a rézcsövet, a rézcső végére pedig a műanyagcsövet húztuk.

Mielőtt a mérésekről írok néhány mondatban ismertetem a motor üzemanyag ellátási rendszerét.

A motor a porlasztóból három úton kaphat benzint. Az egyik a szivató, amit hideg motor esetén kell működtetni. Ez az üzemi értéknél benzinben dúsabb keveréket juttat a motorba, mert a hideg hengerfalon a benzingőz kicsapódik. A motor bemelegedése után kikapcsoltuk. A másik út a porlasztó fő fúvókája. Ezt a porlasztó szívótorkában áramló levegő működteti. Ha a torokban található pillangószelepet nyitjuk (Ez történik ha rálépünk a gázpedálra) felgyorsul a légáramlás minek következtében leesik a nyomás és a főfúvókából benzin szívódik a légáramba. A pillangószelepet nem nyitottuk meg, ezért ezt a benzinellátási módot nem használtuk. A harmadik mód az alapjárati rendszer. Ez a pillangószelep megkerülésével egy légjáraton keresztül közvetlenül a motor szívótorkába juttatja a benzin-levegő keveréket. Ennél a motorváltozatnál az alapjárati benzinfúvókát egy mágnes szelep működteti a porlasztóban. Ha rákapcsoljuk a 12Voltot, a mágnes szelep kinyit és a fúvókából benzin jut a motorba. Ha a mágnes szelepről lekapcsoljuk a 12Voltot, miközben sem a szívató, sem a fő fúvóka nem működik, a motor leáll, hiszen a három lehetséges út közül egyiken sem kap üzemanyagot.

Mi a méréseinknél miután a motort az önindító segítségével elindítottuk, bekapcsoltuk a szívatót és kb. 5 percig benzinnel bemelegítettük. A szivató kikapcsolása után alapjáraton forgott, a fordulatszámát kb. 800n/percre becsültük. Ezen a fordulatszámon a motorra szerelt generátor még nem adott áramot ezért nem tudtunk elektromos fogyasztókat rákapcsolni.

1 kísérlet

A kannába Laci beletette a 2db magnézium rudat, ami tulajdon képen villanybojlerhez való aktív anód néven kapható villamossági boltokban, különböző méretekben.

Ráöntött 1liter 20%-os étkezési ecetet, a kanna szájába bedugta a gumidugót, a műanyagcső végét pedig a porlasztó levegő beszívó csövébe dugta. Vártunk kis ideig hogy a kannából a bennrekedt levegő eltávozzon, és amikor a hidrogén a cső végén elkezdett a porlasztóba áramlani, az alapjárati fordulatszám enyhén emelkedett. Ezt a motor hangjából lehetett hallani. Ekkor kikapcsoltuk az alapjárati mágnes szelepet a motor pedig töff...töff...töfff leállt. Kevésnek találta a hidrogént.

2 kísérlet

Egy kézi fémfűrésszel darabokra aprítottuk az egyik magnézium rudat. Szörnyű rossz fűrészelni, lehet hogy ügyetlenségem következtében, de mint ez a fotókon látható igen kajlára sikerültek a darabok. Ekkor jött meg Otako. Csináltunk pár fotót a darabokról, meg a keletkezett magnézium porról és már tettük is bele a kannába, rá az ecetet, és mehet a gáz a motorba. Ez már jobb eredményre vezetett, de a termelt gázmennyiség még így is a határon volt. Laci megtörte a csövet hogy a gáz egy darabig ne tudjon kiáramlani. Így szépen dagadt a kanna oldala, és csak ekkor eresztette a porlasztóba, miközben kikapcsoltuk az alapjárati mágnes szelepet.

A legjobb eredményt akkor kaptuk (5-7 másodpercig járó motor) amikor Otako a kezével, miközben Laci a H2 csövet a porlasztó légbeszívó csövéhez tartotta, lefojtotta a beáramló levegő mennyiségét. Jellemző a motor szívó teljesítményére, hogy a vegyi reakciótól egyébként felmelegedett és a nyomástól felduzzadt kannát a motor üzemanyag éhségében teljesen horpadtra „szívta”.

3 kísérlet

Miután több hidrogént „realtime” módban nem tudtunk előállítani elhatároztuk hogy először a régmúlt idők gázgyárához hasonló módon tároljuk a fejlesztett gázt és csak miután kb. 25-30 litert előállítottunk, vezetjük a motorba. Ezt egy 250 literes, egy 35 literes műanyaghordó, 3 méter 8mm belső átmérőjű hajlékony műanyagcső és egy üvegből készült szelep segítségével oldottuk meg. A 35 literes hordó belsejébe ragasztó pisztojjal és a ragaszó szilárdulásáig ragasztószalaggal rögzítettük a hajlékony műanyagcsövet úgy, hogy a cső a hordó száján keresztül jut be a hordóba, a falán belül több ragasztással rögzítve jut el a hordó fenekéig, ahol rákanyarodik a hordó fenekére, ahol a cső vége oda van ragasztva. A cső, hordón kívüli része a hordó fala mellett van elvezetve és ragasztószalaggal rögzítve. A 250literes hordót kb2/3 részt vízzel töltöttük fel és a 35 literes hordót nyitott szájával lefelé beletettük. Ekkor a levegő a csövön át távozott, miközben a hordó lassan a vízbe merült. (A víz kiszorította a kis hordóból a levegőt) A levegő távozását követően a hidrogénfejlesztő kanna rézcsövére csatlakoztattuk a hordóba vezető csövet. A folyamatot friss ecetsav beöntésével gyorsítottuk. Kb. 20 perc alatt termelődött annyi hidrogén hogy a 35literes hordót az alatta gyűjtött hidrogén majdnem teljesen kiemelte a vízből. Ezt elégnek találtuk, különösen Otako akinek a hordó egyensúlyozásának hálátlan feladata jutott a hideg vízben.

A csövet lecsatlakoztattuk a hidrogénfejlesztőről és gyorsan rászereltük az üvegből készült teflonos tűszelepet, nehogy meglépjen a H2. A szelepet Laci a karburátorba helyezte, Otako nyomta lefelé a hordót, hogy legyen egy kis nyomás, én pedig lekapcsoltam az alapjárat mágnes szelepét.

A motor szépen egyenletesen járt tovább.... Elindítottunk egy stoppert is. A motor hangja kicsit más volt mint benzinnél, talán egyenletesebben működött, a kipufogóból színtelen vígőz áramlott amit a kezemmel felfogtam. Tiszta gőz volt és lényegesen nagyobb mennyiségű volt mint benzines üzem esetén. Hidrogén készletünk 2perc 5másodperc üzemre volt elegendő.

4 kísérlet Bár ezt végeztük el másodiknak, ide a végére írom, mert a hidrogénes kísérletek inkább összetartoznak.

Ez a kísérlet a motor által beszívott levegő megmérésére irányult. Otako szélsebességmérőjének segítségével. Ez a műszer kb. 80x40x17mm-es téglatest alakú, digitális kijelzővel. A téglatest legnagyobb oldalán található egy kb. 20mm átmérőjű furat, ahol a mért sebességű levegő áramlik keresztül és egy LCD kijelző. A műszer a Conrad Electronic-nál kapható. Egy 30cm hosszú 50mm-es külső átmérőjű PVC lefolyócső darabra a végétől 15cm távolságra vágtunk egy 17x40mm-es nyílást és a műszert ebbe dugtuk bele ütközésig, hogy az átáramló levegő sebességét mérő furat a cső belsejébe, a légáram útjába kerüljön. Az 50mm-es csövet egy gumi közdarabbal a porlasztó légbeszívó nyílásához csatlakoztattuk. Alapjáraton a mért érték 1m/sec volt. Ebből és a cső keresztmetszetéből Otako kiszámította hogy a motor 1,6liter levegőt szív be másodpercenként.

Megmértük a benzinfogyasztást is, ami 10ml/90sec volt ami 6,6 ml/perc-nek felel meg.

A mérés leírását Vferi készítette el.